EL DISTRITO DE SINISTRA (2003) - Descarga Epub DBT RTF LIT TXT DOC PDF gratis

EL DISTRITO DE SINISTRA adam-bodor
Titulo
EL DISTRITO DE SINISTRA
Autor
Idioma
Castellano / Español
Editorial
EL ACANTILADO
Paginas
301
ISBN
8496136108
Comentarios
6
Fecha
Etiquetas
Novela contemporánea, Otras narrativas europeas
Descarga gratis aquí

Resumen en español

Lo más sorprendente de "El distrito de Sinistra" no es probablemente la sorprendente capacidad de recrear una atmósfera sofocante que amenaza con disolver la identidad de quienes la padecen -y en la que se reconoce una realidad histórica reciente-, sino la extrema calidad onírica con la que se desarrolla la acción y el alto lirismo de la voz que nos invita a ella. Con esta novela, Ádám Bodor consigue crear una realidad más allá de fechas y lugares, en la oscuridad de la conciencia humana. Una metáfora fascinante y conmovedora que nos transporta a la literatura en estado puro y nos presenta una de las voces más relevantes de la literatura húngara actual.

Información sobre el autor y escritor

ADAM BODOR

Adam Bodor (Cluj-Napoca-Rumania, 1936) pertenece a la población húngara de Transilvania. Fue arrestado por la policía política en 1950 y encarcelado. Además de este libro (2007), presentamos El distrito de Sinistra (1992; Acantilado, 2003, elegido por La Vanguardia como el mejor libro de narrativa extranjero de 2003 y galardonado con el Premio Ángel Crespo de Traducción) y La Visita del arzobispo (Acantilado, 2005). Bodor es también el autor de ¿Cómo es un puerto de montaña? (1980), Las montañas de Zangezur (1981), El Eufrates en Babilonia (1985) y El olor de la prisión (1999).
ADAM BODOR

Críticas de los lectores

Egy hónapja olvastam Bodor Ádám legújabb novelláskötetét, és ugyan nem voltam vele maradéktalanul elégedett, mégis kedvet kaptam az író egyik főművének nevezett regényéhez, a Sinistra körzethez. A regény szót használom, de ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor a Sinistra körzet igazából novellafüzér, olyan történetekkel, amelyeknek van eleje és vége, és amelyek mégis valahogyan összeállnak egyetlen félig-meddigáris történet. Olyan érzésem volt, mintha minden egyes fejezet ugyanazt mesélné el nekünk, csak egy kicsit más szavakkkal, a cselekmény és a szereplők pedig nagyjából szabadon variálhatók.Bodor Ádám egy olyan már-már disztópikus kisközözösségi diktatúrát épített fel, ami igazán azzal sokkol, hogy nem sokkol. A kötet alakjai teljesen természetesnek vesznek olyan dolgokat, hogy a vezető mondja meg, kinek mi lehet a neve, kivel hálhat vagy mikor vizelhet. A diktatúra természetéről nincsenek részletes leírások, tételes felsorolások, inkább csak félmondatok, érzések, hangulatok segítségével érzékelteti Bodor az elnyomás milyenségét. Valami ilyesmi lehet, amikor az ember már nem egyszerűen túlél, hanem igazából megszokta, hogy a sorsa más kezében van és a mindennapokat is egyetlen (egyébként bármikor szabadon lecserélhető) személy akaratának rendeli alá. Van azért kiút, Bodor nem akarta, hogy az olvasói végleg lejöjjjjenek az életről, (voir spoiler)[a kötet végén van egy forradalomféleség, amiről sokat szintén nem tudunk meg, de legalább néhányan el tudnak menekülni a határvidékről új életet kezdeni (hide spoiler)].A helyszín és a karakterválasztás nagyon bodoros, ebben a regényében is a román-ukrán határvidéken vagyunk, félig fiktív, félig valós helyszínek között (például Sinistra folyó nem létezik, Dobrin falu igen, csak nem errefelé, a Pop Iván hegy viszont létező helyszín), a karakterei pedig a megszokott kemény, kétkezi munkát végző emberek, letűnt korok utolsó hírnökei. Külön kiemelném még a természetesnek ható szürreális stílust, könnyedén belesimul a történetbe egy levágott fül, egy impotens törpe vagy a halottfigyelő munkakör, az emberek igazából semmin nem lepődnek meg.A Sinistra körzet rövid, de annál nehezebb és tartalmasabb olvasmány, egészen sokféle réteggel és értelmezéssel, ha létezik olyan, hogy tökéletes könyv, akkor ez nagy eséllyel pályzhat rá.
Sinistra körzet. Kutathatunk utána a térképen, de nyomát se leljük, pedig valahol Kelet-Európában kellene elhelyezkednie. A Sinistra egy folyó, mely kettészel egy világot, felülete tükröződő ; de melyik oldal tükrözheti a másikat? Meztelenség, ahogy ábrázolásra kerül a természet, az élet lecsupaszítva és szétterpeszkedve fekszik el. Mélyen, vizelettel átitatott ágyában hempereg a beletörődöttség, és pajzán kacajjal invitál az az együttlétre. Kitörni mindenhonnan lehet, ezért csak is az egyén tehet. Amit a természet nyújt, az csodálkozást ébreszt az arcokon, pedig ő sohasem árulta el önmagát. Bámulatos az az az az az az írói kontraszt, ami megjelenik, mekkora különbség van élet és és és élet között, mekkora ellentétek feszülnek egymásnak, amikor egy illat ütközik egy motozással, vagy egy szeretkezés a kijárási tilommal. A természet alatt alatt alatt nemcsak az általában vett természetet értem, hanem a természetességet, a magától értetődő, fesztelen létezést. A nem szabályozott, nem irányított, de nem is a káoszba (itt, a szabad felfordulásba) taszított életet. Néha az volt az az az érzésem, élnék a Sinistra körzetben, és néha azt érzem egy sajátságos Sinistra körzetben élek. A Sinistra egy folyó, mely kettészel egy világot. Áthatolva rajta, a víz lemos minden mocskot, de hordalékot tapaszt helyébe. Kinek mit, amit forgat szívébe, fejébe".
Idő van, téliesítettük a kertet. Elpakoltuk a bútorokat, kiástam a megmentendőket, betakarítottam a betakarítanivalókat, kipakoltam az üvegházat. Ötkor sötétedik, sokat esik, hétvégére havat mondanak, ha egyszer rákezd, meg sem áll áll április-májusig. A következő fél évre semmi dolgom nincs kint az elkerülhetetlen szociális interakciókon és a hólapátoláson kívül, bent pedig meleg van, nyugi, ropog a tűz a kandallóban, én meg olyasmi olvasmányra vágytam, ami téli. Téli, de nem csillivilli diznikarácsonyos, hanem sötét, véges térben játszódik, havas és és amolyan gothic. La robinetterie Freud tapsikolna örömében.Aztán @Zero virtuálisan @Zero virtuálisan a keleti blokkját kedvelő férjem polcán amúgy is ott figyelt már a kötet a kötet, mert az összes molyfigyeltem szerette, arról nem is beszélve, hogy az elborult irodalmi vonal keleti blokját kedvelő @Izolda (mint később kiderült, pontos) "érvagdosós" műfajmegjelölése további bizonyítéka volt annak, hogy jófelé keresgélem azt, amit meg akarok találni. Aztán annak dacára, hogy az első 10-20 oldal még halmozottan miafranc érzést váltott ki bennem, amikor elindultunk lefelé a Baba Rotunda lejtőjén, átadtam magam a máramarosi gothic-nak denaturált szeszestül, bányavágatokban tartott medvéstül, tunguz náthástul és levágott fülestül. Tekintve, hogy sem képes, sem hajlandó nem vagyok olyasfajta zengzeteket kiötölni Bodor Ádám írói stílusáról, amiben a "hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei" vagy hasonló szókapcsolatok szerepelnek - wtf, de most komolyan, ki írta ezt a fülszöveget?! -csak annyit suttogok elismerően az erre vágtató télbe, hogy bravó, Bodor Ádám, bravó.
Hetek óta dolgozik bennem az élmény, zseniális művekről nagyon nehéz értékelést írni.A környezet - valahol az az Ukrán határon - akár idilli is lehetne : gyönyörű színeket (szürke, lila, berkenyeszín, menyétszín) fest a szerző, jellegzetes szagokat (bogárszag, egérszag, medveszag, gyantaszag, gombaszag) érzünk, természeti tájakat (bércek, hágók, hegyormok, a Sinistra völgye, Kolindaerdő, folyó és patakok, fenyvesek, rezervátum), állatokat (medvék, vadludak, kutyák, lovak, menyét, földi kutya), ízletes terményeket (áfonya, szeder, gomba, csipkebogyó, bodzabogyó) találunk itt. Mágikus realista szereplők (törpe, két Hamza Petrika), tárgyak (denevérként repülő esernyő, Géza Kökény mellszobra) vesznek körül minket. Igaz, a tél rendkívül hideg, havas, fagyos és hosszú, máskor sok az eső és a köd.Látszólag szabadon élnek itt az emberek, pedig irracionális szabályrendszer köti őket helyhez és gúzsba. Ha valaki eltűnik, nem keresik, nem keresik, óvakodnak a tunguz náthától. A különlegesekkel (éjjjel világító szemű Bebe Tescovina, az óriás Mustafa Mukkerman) vigyázni kell, de legjobb őket elüldözni. Gyakran különös kegyetlenséggel pusztítja el a hatalom az egyéneket, de senki sem tiltakozik, senkinek sincs véleménye. Ha lenne, eltompítja a denaturált szesz. Van, aki kiszolgálja a hatalmat, és meghúzza magát, van, aki megpróbál elmenekülni, van, aki öngyilkos lesz.Végig úgy éreztem, hogy legnagyobb becsben itt a medvéket tartják és erkölcsi erzékük csak a lovaknak van. Az embereknek nincs nincs nincs akaratuk, személyiségük, csak dögcédulájuk. Állati jellemzőkkel bírnak (vörös kakas, szürke gúnárok, Jean Tomoioaga ezredes griffmadárkarmai, Connie Illafeld szőre, Béla Bundasian baglyos tekintetete), bárhová elhelyezhetők, bárkit helyettesíthetnek, nincs egyéniségük.Nincs szoros időrend, inkább kívül vagyunk az időn Lassan kúszik a bőrünk alá, és nem ereszt ez a regény. Ahogy a Sinistra körzetből sem lehet szabadulni.
Andrzej Stasiuk mencionó a Bodor en su libro "En el camino a Babadag". Había media página en las placas de identificación, un enano, una mujer desnuda, un camionero turco de 300 kg... y no tenía ningún sentido para mí, pero me intrigaba. Como era de esperar, no había traducción al holandés, así que decidí optar por la edición inglesa,'The Sinistra Zone', aunque creo que se pierden muchas cosas, esas palabras que no me puedo molestar en buscar en el diccionario... De todos modos,'The Sinistra Zone' es un libro extraño, en el límite del realismo mágico, que mezcla una prosa hermosa con bromas sobre pedos. Mencionan Ucrania, Grecia, pero también podría ocurrir en un mundo alternativo donde el tiempo es difuso y la gente es extraña. Algunos hablan de Moebius (la tira cómica), otros se comparan con Gabriel García Márquez. Hayao Miyazaki me viene a la mente, especialmente cuando se trata del paraguas del coronel. Se dice que encontrarse con un enano por la mañana es un buen augurio", añadieron los soldados que lo encontraron, "diciendo que ya estaba un poco mordisqueado", añade el coronel Jean Tomoioaga. Por murciélagos, por supuesto. Oh sí, gruñó Andrei. Muy gracioso. Los murciélagos hibernan en invierno''Eso es todo''.
Con "La visita del arzobispo", del mismo autor, dos obras auténticas de la literatura contemporánea. Una joya.

Información de la editorial

EL ACANTILADO

ADAM BODOR